1Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kõmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak. 2És megismeré Dávid, hogy az Úr õt megerõsítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az õ országa az õ népéért, az Izráelért.

3Võn pedig Dávid még [több] feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még [több] fiakat és leányokat. 4És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon, 5Ibhár, Elisua és Elpélet, 6Nógah, Néfeg és Jáfia, 7Elisáma, Beheljada és Elifélet.

8Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment. 9A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében. 10Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é õket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom õket. 11Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid õket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál- perásimnak. 12És ott hagyák az õ [bálvány] isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.

13Ismét [feltámadának] a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek. 14Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tõlök, és menj reájok a szederfák irányában; 15És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te elõtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát. 16Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig. 17És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tõle való félelmet minden pogányokra.