<< Zsoltárok 22 >>
Psalm 22 Hungarian: Karoli | |
1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. (1a) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
11 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
15 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
