<< Zsoltárok 57 >>
Psalm 57 Hungarian: Karoli | |
1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült. (1a) Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
3 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
4 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
5 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
6 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
7 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
8 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
9 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
10 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
11 [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]
