1Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]

2Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,

3A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

4Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

5Hatvanan vannak a királynék,

6És az én galambom, az én tökéletesem,

7Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

8A diófás kertekbe mentem vala alá,

9Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

10Térj meg, oh Sulamit!

11

12

13