1Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

2A te köldököd, mint a kerekded csésze,

3A te két emlõd, [mint] két õzike,

4A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;

5A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,

6Mely igen szép vagy és mely kedves,

7Ez a te termeted hasonló a pálmafához,

8Azt mondám: felhágok a pálmafára,

9És a te ínyed, mint a legjobb bor,

10Én az én szerelmesemé vagyok,

11No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,

12Felkelvén menjünk a szõlõkbe,

13A mandragórák illatoznak,